A sportszeretők nagy része bizopnyára tudja, hogy 1 hónap múlva indul (2009. április 24. és május 10., Svájcban) a Jégkorong Világbajnokság, amelyen a MAGYAR csapat is rész vesz. Itt szeretnék gratulálni a játékosoknak és edzőknek.
A történelmi esemény kapcsán állítólag több írás is megjelent, én egyet ismerek a Jégkorszak kiadványt. Mivel nem vagyok jégkorong fan, csak követem az eseményeket és megnézem a jégkorong világbajnokságokat (Finneknek szurkolok. Miért? Nem tudom, talán az Ő mezük a legszebb :) ) ezért Én nagyon örültem ennek a kiadványnak. Kritikát nem akarok róla írni, mert sokkal hozzáértőbb(ek) már megtették. Íme egy (a képet is onnan töltöttem le), ahol a hozzászólások és a kritika is rendes hangvételű bár kritikus :) - érdemes elolvasni a hozzászólásokkal együtt: http://jegkorong.blog.hu/2008/12/01/jegkorszak_10
Természetesen a kritikát sem akarom kritizálni, mert nem az asztalom. A lényeg, hogy úgy olvastam végig a kiadványt, mint egy abszolút hozzá nem értő. Az is igaz, hogy régen olvastam, de engem a stílusa nem zavart. Ami tényleg kimaradt belőle egy óriásposzter.
Ami nekem, laikusnak kitűnt a kiadványból, hogy nagyon mélyről jutottunk nagyon magasra és ebben nagy szerepe és munkája volt sok edzőnek, játékosnak (direkt nem emelek ki senkit). Sőt elkezdtem azon gondolkodni, hogy Magyarországon el kellene menni egy-két jégkorong meccsre, elvinni a kisfiamat (3 éves lesz lassan), hátha neki is megtetszik ez a játék (azt vallom, hogy lásson minden sportot a gyerek, mert mozogni kell, ha nem is profi szinten).
A magyar csapat eredményeit 5-6 éve kisérem figyelemmel. Ezt azt jelenti, hogy nagyjából naprakész vagyok a Divízió 1-es világbajnoki eredményekkel. A sapporói meccseket sem mind láttam (talán csak az Ukrajna ellenit), mert mindig volt más: család, munka stb. Viszont nagyon örültem az eredménynek.
Laikusként mire számítok Svájcban? Tisztességes helytállás mellet kiesünk a Divizió 1-be. Lehetne mondani, hogy ez a pesszimizmus Magyar mentalitás. Egyszerűen még nem tartunk ott, hogy bentmaradjunk. Remélem 1-2-3 év múlva megint feljutunk és még jobb játékkal talán már bent is tudunk maradni.
Ami igazán zavar és nem tudom az igazságot: mi van az utánpótlással? Van, lesz? Halottam/olvastam mindenfélét ezzel kapcsolatban és nem tudom mi az igazság.
Egy szó mint száz, megteszek minden tőlem telhetőt és végigszurkolom TV előtt (bocs anya, gyerekek :) ) a világbajnokségot: HAJRÁ MAGYAROK!!!
A történelmi esemény kapcsán állítólag több írás is megjelent, én egyet ismerek a Jégkorszak kiadványt. Mivel nem vagyok jégkorong fan, csak követem az eseményeket és megnézem a jégkorong világbajnokságokat (Finneknek szurkolok. Miért? Nem tudom, talán az Ő mezük a legszebb :) ) ezért Én nagyon örültem ennek a kiadványnak. Kritikát nem akarok róla írni, mert sokkal hozzáértőbb(ek) már megtették. Íme egy (a képet is onnan töltöttem le), ahol a hozzászólások és a kritika is rendes hangvételű bár kritikus :) - érdemes elolvasni a hozzászólásokkal együtt: http://jegkorong.blog.hu/2008/12/01/jegkorszak_10
Természetesen a kritikát sem akarom kritizálni, mert nem az asztalom. A lényeg, hogy úgy olvastam végig a kiadványt, mint egy abszolút hozzá nem értő. Az is igaz, hogy régen olvastam, de engem a stílusa nem zavart. Ami tényleg kimaradt belőle egy óriásposzter.
Ami nekem, laikusnak kitűnt a kiadványból, hogy nagyon mélyről jutottunk nagyon magasra és ebben nagy szerepe és munkája volt sok edzőnek, játékosnak (direkt nem emelek ki senkit). Sőt elkezdtem azon gondolkodni, hogy Magyarországon el kellene menni egy-két jégkorong meccsre, elvinni a kisfiamat (3 éves lesz lassan), hátha neki is megtetszik ez a játék (azt vallom, hogy lásson minden sportot a gyerek, mert mozogni kell, ha nem is profi szinten).
A magyar csapat eredményeit 5-6 éve kisérem figyelemmel. Ezt azt jelenti, hogy nagyjából naprakész vagyok a Divízió 1-es világbajnoki eredményekkel. A sapporói meccseket sem mind láttam (talán csak az Ukrajna ellenit), mert mindig volt más: család, munka stb. Viszont nagyon örültem az eredménynek.
Laikusként mire számítok Svájcban? Tisztességes helytállás mellet kiesünk a Divizió 1-be. Lehetne mondani, hogy ez a pesszimizmus Magyar mentalitás. Egyszerűen még nem tartunk ott, hogy bentmaradjunk. Remélem 1-2-3 év múlva megint feljutunk és még jobb játékkal talán már bent is tudunk maradni.
Ami igazán zavar és nem tudom az igazságot: mi van az utánpótlással? Van, lesz? Halottam/olvastam mindenfélét ezzel kapcsolatban és nem tudom mi az igazság.
Egy szó mint száz, megteszek minden tőlem telhetőt és végigszurkolom TV előtt (bocs anya, gyerekek :) ) a világbajnokségot: HAJRÁ MAGYAROK!!!
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése