Az első gyerek születésekor sok más barátnak és rokonnak született szintén gyereke. Az egyik barátomnak kb fél évvel korábban született a kisfia és egyszer említette, hogy járnak babaúszásra. Már halottam róla korábban, de nem gondoltam volna, hogy Magyarországon is van ilyen. Azt meg főleg nem, hogy van egy módszer, amit egy magyar ember Kalovits István talált ki.
A lényeg, hogy a barátom sokat mesélt a babaúszásról és Mi is eldöntöttük, hogy a gyereket elvisszük. Az első órán az oktató elmondta, hogy nem úszóbajnokokat nevelnek, hanem a babát megismertetik (jobban mondva nem hagyják elfelejteni) a vízélménnyel.
Az oktatás 45-60 perc hosszú és tényleg olyan alapvető mozgások és gyakorlatok vannak, melyek a gyerekeket megismerteti a közeggel. Közben természetesen jól elfáradnak (és a szülők is :)). Olyan dolgokat csinálnak meg már 9-15 hónapos korukban, amit álmomban sem gondoltam volna (na nem kell nagy dolgokra gondolni: merülés, buborékolás a víz alkatt, kapaszkodás önállóan a medence szélén, karúszózás stb, stb, stb). Természetesen nem fognak egy éves korukra megtanulni úszni, sőt kétéves korukra sem, de a vizet mint közeget és az abban való alap mozgásokat jól megtanulják. Ugyanakkor nem minden gyerek, de 2,5-3 éves korra (eddig tart a babaúszás) mondjuk a gyerekek fele képes 1-2 métert siklani a víz alatt segítség nélkül.
Természetesen itt is, mint az élet más területén a gyerekek nem egyformák és nem egyformán fejlődnek. Az fiam például le volt maradva az elején a többiektől, aztán behozta őket, sőt a legjobbak között volt. Aztán lelassult megint a tanulásban, egy kicsit jobban félt a víztől, mint a többi gyerek és voltak tőle megint sokkal többet tudó/merő gyerekek. Ez persze nem baj, csak azt akartam vele érzékeltetni, hogy hiába jár valaki babúszni az nem garancia arra, hogy úszó lesz. Mondjuk mi nem is ezért kezdtünk el járni.
Egy idő után rájöttem, hogy nekem is tök jó kikapcsolódás a babúszás. Ha kihagytam volna, a babúszáson a szülőkkel együtt vannak a kicsik, a szülőkkel végzik a gyakorlatokat, nem idegen emberekkel. Ez is nagyon sokat jelent a gyerekek biztonságérzetükön.
Az oktatónk nagyon jó, mind emberi, mind szakmai szempontok alapján. Volt egy pár hónapos időszak, amikor az oktatónk szülési szabin volt. Abban az időben Kalovits István jött és tartotta a babaúszást, ami hihetetlenül nagyon jó volt. Rajta még jobban érződött és látszott, hogy mindent ennek szentelt az életében.
A babaúszást 3 hónapos (!!!! - nem elírás) lehet elkezdeni. Ez persze függ a gyerek súlyától, fejlettségétől és a beadott kötelező első oltástól.
A második gyerek megszültése után szerencsére indult egy tesó úszás, és a mai napig járunk. Mindenkinek tudom ajánlani, mert több szempontból is nagyon jó: kis kipakcsolódás a szülőknek és gyereknek, a mozgás fejlődés során sokat segít és erősíti a gyerek izomzatát.
A lényeg, hogy a barátom sokat mesélt a babaúszásról és Mi is eldöntöttük, hogy a gyereket elvisszük. Az első órán az oktató elmondta, hogy nem úszóbajnokokat nevelnek, hanem a babát megismertetik (jobban mondva nem hagyják elfelejteni) a vízélménnyel.
Az oktatás 45-60 perc hosszú és tényleg olyan alapvető mozgások és gyakorlatok vannak, melyek a gyerekeket megismerteti a közeggel. Közben természetesen jól elfáradnak (és a szülők is :)). Olyan dolgokat csinálnak meg már 9-15 hónapos korukban, amit álmomban sem gondoltam volna (na nem kell nagy dolgokra gondolni: merülés, buborékolás a víz alkatt, kapaszkodás önállóan a medence szélén, karúszózás stb, stb, stb). Természetesen nem fognak egy éves korukra megtanulni úszni, sőt kétéves korukra sem, de a vizet mint közeget és az abban való alap mozgásokat jól megtanulják. Ugyanakkor nem minden gyerek, de 2,5-3 éves korra (eddig tart a babaúszás) mondjuk a gyerekek fele képes 1-2 métert siklani a víz alatt segítség nélkül.
Természetesen itt is, mint az élet más területén a gyerekek nem egyformák és nem egyformán fejlődnek. Az fiam például le volt maradva az elején a többiektől, aztán behozta őket, sőt a legjobbak között volt. Aztán lelassult megint a tanulásban, egy kicsit jobban félt a víztől, mint a többi gyerek és voltak tőle megint sokkal többet tudó/merő gyerekek. Ez persze nem baj, csak azt akartam vele érzékeltetni, hogy hiába jár valaki babúszni az nem garancia arra, hogy úszó lesz. Mondjuk mi nem is ezért kezdtünk el járni.
Egy idő után rájöttem, hogy nekem is tök jó kikapcsolódás a babúszás. Ha kihagytam volna, a babúszáson a szülőkkel együtt vannak a kicsik, a szülőkkel végzik a gyakorlatokat, nem idegen emberekkel. Ez is nagyon sokat jelent a gyerekek biztonságérzetükön.
Az oktatónk nagyon jó, mind emberi, mind szakmai szempontok alapján. Volt egy pár hónapos időszak, amikor az oktatónk szülési szabin volt. Abban az időben Kalovits István jött és tartotta a babaúszást, ami hihetetlenül nagyon jó volt. Rajta még jobban érződött és látszott, hogy mindent ennek szentelt az életében.
A babaúszást 3 hónapos (!!!! - nem elírás) lehet elkezdeni. Ez persze függ a gyerek súlyától, fejlettségétől és a beadott kötelező első oltástól.
A második gyerek megszültése után szerencsére indult egy tesó úszás, és a mai napig járunk. Mindenkinek tudom ajánlani, mert több szempontból is nagyon jó: kis kipakcsolódás a szülőknek és gyereknek, a mozgás fejlődés során sokat segít és erősíti a gyerek izomzatát.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése